Az OpenAI új bejegyzést tett közzé az úgynevezett bőséges intelligenciáról. Ez sokkal szebben hangzik, mint adatközpontok, áramvásárlási szerződések, GPU-hegyek és véget nem érő tőkebevonás. Úgy tűnik, az MI-re költött vagyonoknak csak jobb márkanévre volt szükségük.

A cég egy szép, kerek ciklust vázol fel. A jobb modellek több felhasználót vonzanak, a felhasználók több bevételt termelnek, a bevételből pedig még több infrastruktúrát építenek, amíg a hasznos intelligencia olcsóbbá nem válik, és mindenki számára elérhető nem lesz.

Ez a történet különösen jól jön egy olyan cégnek, amelynek látszólag végtelen az étvágya pénzre és számítási kapacitásra. Az OpenAI-nak évekre előre el kell köteleznie magát az infrastruktúra mellett, miközben senki sem tudja pontosan, mekkora lesz a kereslet, és a vevők hajlandók lesznek-e elég pénzt fizetni ahhoz, hogy mindezt fenntartsák.

A bejegyzésben néhány érdekes szám is megbújik. Az OpenAI szerint a modelljei már több mint egymilliárd aktív felhasználót és több mint kétmillió vállalkozást érnek el, miközben a GPT-5.6 Sol állítólag 20 százalékkal csökkentette a kiszolgálási költségeket, és több mint 15 százalékkal javította a tokenek előállításának hatékonyságát.

Ezek az állítások jól jönnek az értékesítéshez, de közvetlenül az OpenAI-tól származnak. A cég lényegében a saját házi feladatát osztályozza, majd az eredményekkel magyarázza, miért kell továbbra is elképesztő ütemben költenie.

Az OpenAI azt is állítja, hogy az ügyfeleknek nem kellene ennyire a tokenárakra koncentrálniuk. Inkább egy feladat teljes költségét kellene kiszámolniuk, beleértve az újrapróbálkozásokat, a hibákat, a késéseket és az emberi ellenőrzést is.

Ez az érvelés nem teljesen alaptalan. Egy drágább modell összességében lehet olcsóbb, ha elsőre jól elvégzi a munkát. Aligha meglepő azonban, hogy az OpenAI jobban örülne, ha az ügyfelek az eredményekre figyelnének, és nem túlságosan a díjszabást böngésznék.

A bejegyzés valódi célja elég egyértelműnek tűnik. Az OpenAI azt szeretné, ha az ügyfelek, partnerek és befektetők fegyelmezett növekedésként látnák az infrastruktúra-őrületét, nem pedig egy nagyon drága fogadásként, amely a jövőbeli keresletre vonatkozó feltételezésekre épül.

Lehet, hogy ez a fogadás bejön, és az intelligencia tényleg bőséges lesz. Jelenleg viszont a „bőséges intelligencia” inkább úgy hangzik, mint egy szép név egy irtózatosan nagy számlára.