Az MPEG-4 Part 2 videótömörítési szabvány, amelyet leginkább a DivX és az Xvid révén ismerünk, kilépett a szabadalmi licencelés ismert korszakából, ezzel megszűnt egy régi jogi akadály az egyik legismertebb korai diGitális videoformátum előtt. A szabadalom tíz évre szólt, 2016. július 19-től 2026. július 19-ig volt érvényben.

Ennek eredményeként a fejlesztők, a Linux disztribúciók, a multimédiás projektek és az eszközgyártók mostantól jogdíjfizetés nélkül támogathatják az MPEG-4 Part 2 szabványt, nem kell többé fizetniük az MPEG-4 Visual licencportfólió után.

A hétköznapi Linux-felhasználók számára valószínűleg nem lesz azonnali, látványos változás. A VLC, az FFmpeg és más alkalmazások már hosszú évek óta támogatják a DivXet, az Xvidet és más MPEG-4 Part 2 videókat. A régi AVI fájlok nem fognak hirtelen jobban lejátszódni, és a felhasználók sem valószínű, hogy csak emiatt új codec csomagot kapnak.

A valódi hatás a szoftverterjesztésben és a termékfejlesztésben jelentkezik. Eddig azoknak a cégeknek, amelyek MPEG-4 Part 2 kódolási vagy dekódolási képességgel rendelkező termékeket szállítottak, számolniuk kellett a Via Licensing Alliance szabadalmi portfóliójával és a hozzá tartozó jogdíjakkal.

Most, hogy az ismert portfóliószabadalmak lejártak, a fejlesztőknek és a gyártóknak már nem kell figyelembe venniük az MPEG-4 Visual jogdíjakat, ha támogatni akarják a szabványt.

A változás különösen fontos a kisebb szoftvercégek, a kereskedelmi termékekben használt nyílt forráskódú projektek, a beágyazott Linuxot fejlesztők, a videókonverziós szolgáltatások, a megfigyelőrendszerek, valamint a régebbi médiatárakkal kompatibilitást fenntartó gyártók számára.

Emellett azoknál a Linux disztribúcióknál, amelyek szigorú szabályokat alkalmaznak a szabadalmaztatott multimédiás technológiákkal kapcsolatban, mostantól kevesebb ok lehet arra, hogy korlátozzák az MPEG-4 Part 2 összetevőket, vagy külön tárolóba száműzzék őket.

A lejárat a diGitális megőrzés szempontjából is jó hír. A 2000-es évekből származó nagy videógyűjtemények jelentős része ma is DivXszel, Xviddel vagy más MPEG-4 Part 2 formátummal kódolt. Ezeket a fájlokat mostantól úgy lehet támogatni, hogy nem lebeg felettük a korábbi szabadalmi csomag miatti bizonytalanság.

Fontos azonban nem összekeverni az MPEG-4 Part 2-t a modern MP4 videóval általában. Az MP4 egy konténerformátum, amely különféle codec-ekkel tömörített videót tartalmazhat. A ma létrehozott MP4 fájlok többsége H.264-et használ (ez hivatalosan MPEG-4 Part 10, más néven AVC), nem MPEG-4 Part 2-t. Ez egy külön szabvány, amelyre továbbra is saját, aktív szabadalmi licencprogram vonatkozik.

Másképp fogalmazva: az MPEG-4 Part 2 szabadalmi korlátozásainak vége nem jelenti azt, hogy a H.264 szabadalommentes lett volna. Nem érinti a HEVC/H.265, a VVC/H.266, az AAC hang vagy más MPEG technológiák szabadalmait sem.

Ugyanígy, nem minden DivX márkanév alatt forgalmazott termék mentes a szellemi tulajdonjogi korlátozásoktól. A DivX kereskedelmi márkanév és védjegy. A mostani változás csak az MPEG-4 Visual szabványt lefedő szabadalmakra vonatkozik, nem érinti az egyes cégek védjegyeit vagy zárt forrású szoftvereit.

Mindenesetre ez olyan mérföldkő, amelynek a nyílt forráskódú közösség egészében örülhetünk. Tíz év után lejárt az utolsó ismert MPEG-4 Visual szabadalom, és ezzel lezárult a DivX– és Xvid-korszak formátuma körüli, hosszú ideje húzódó licencelési teher.