A Vakondok dokumentumfilm-sorozat hatodik része nem egyszerű nosztalgiafilm a „régi jó” 8 bites időkről, hanem egy ritkán dokumentált, technikailag is rendkívül izgalmas korszak mélyfúrása. A készülő Vakondok 6 a magyar személyi számítógépezés történetét dolgozza fel: a házi barkács-gépektől és klubszobákban forrasztott alaplapoktól a hazai fejlesztésű mikroszámítógépekig, majd a Commodore-hullámig és a máig aktív 8 bites közösségekig.

A film crowdfunding kampánya mögött egy nagyon is konkrét technikai igény áll: 4K-s filmes utómunka, több tíz terabájtnyi nyersanyag, professzionális NAS és modern PC konfiguráció. De legalább ilyen fontos, hogy maga a film is hardver- és szoftvertörténeti kincsesbánya lesz: Mickey 80, HT-1080Z, Homelab, Aircomp, Brailab, Primo, Videoton TVC, Proper-16 – és a köréjük szerveződő közösségek.

A magyar 8 bites korszak: konyhaasztaltól a gyártósorig

A Vakondok 6 központi témája, hogy miként született innováció egy olyan rendszerben, ahol a nyugati technológia jelentős része embargó alatt állt, az alkatrészellátás akadozott, a hivatalos ipar pedig sokszor lenézte az amatőröket. A film leírásában felvillanó képek – konyhai gáztűzhelyben sütött billentyűk, pálinkáért szerzett NATO-embargós chipek, pilóták által becsempészett EPROM-ok – nagyon is valós technikai és gazdasági háttérre utalnak.

A vasfüggöny mögött a nyugati mikroprocesszorokhoz és perifériákhoz való hozzáférés korlátozott volt. A magyar mérnökök és hobbisták ezért gyakran:

• nyugati gépek hardveres és szoftveres visszafejtésével próbálták megérteni az architektúrákat,
• klónokat építettek – részben kompatibilis, részben teljesen saját tervezésű gépeket,
• improvizáltak: például autó-ablaktörlő motorral hajtott nyomtató, vagy házilag barkácsolt billentyűzetek.

A film egyik kulcsmotívuma, hogy a legmerészebb ötletek sokszor nem nagyvállalati K+F-laborokból, hanem konyhaasztal mellől, klubokból, szakkörökből érkeztek. Ez a „grassroots” innováció nagyon hasonlít a Szilícium-völgy korai garázscégeinek világára, csak épp szocialista környezetben, teljesen más gazdasági és politikai keretek között.

Magyar 8 bites gépek: Mickey 80-tól a Videoton TVC-ig

A Vakondok 6 különlegessége, hogy nem csak a nyugati gépek (Commodore, Sinclair, Atari, Enterprise) köré szerveződő közösségeket mutatja be, hanem a magyar gyártású otthoni számítógépek történetét is. A film leírásában felsorolt típusok mind egy-egy sajátos fejezetet jelentenek a hazai számítástechnika történetében:

• Mickey 80 – kevésbé ismert, korai hazai próbálkozás, amely a nyugati mikroszámítógépekhez hasonló funkciókat próbált nyújtani. A részletes specifikációk kevésbé dokumentáltak, de a film várhatóan első kézből származó történetekkel egészíti ki a szakirodalmat.
• HT-1080Z – a magyar iskolaszámítógép-program egyik legismertebb szereplője, a Tandy TRS-80 klónja, Z80 processzorral. A HT-1080Z a 80-as évek elején sok magyar iskolában megjelent, BASIC programozással, kazettás adattárolással.
• Homelab – magyar fejlesztésű házi számítógép-család, amelyet eredetileg oktatási és hobbicélokra szántak. A Homelab gépek különböző verziói Z80 alapúak voltak, és a hazai barkácskultúra egyik ikonikus platformjává váltak.
• Aircomp – kevésbé ismert, de a hazai mikroszámítógépes paletta része, ipari és oktatási felhasználásra szánt konfigurációkkal.
• Brailab – speciális, látássérültek számára fejlesztett beszélő számítógép. A Brailab rendszerek szintetizált beszéddel, braille-kimenettel segítették a vak felhasználók informatikai oktatását és önálló munkáját. A filmben említett „beszélő számítógép” jó eséllyel ezekhez a fejlesztésekhez kapcsolódik.
• Primo – a magyar iskolaszámítógép-program másik fontos szereplője, jellegzetes gumibillentyűzettel, Z80 processzorral. A Primo gépek több változatban készültek (például A, B, C sorozat), eltérő memóriamérettel és bővítési lehetőségekkel.
• Videoton TVC – a Videoton TV Computer (TVC) egy magyar fejlesztésű otthoni számítógép, amely a televízióra kötve működött, és BASIC nyelvet kínált. A TVC-hez saját szoftverkatalógus, játékok és oktatóprogramok is készültek.
• Proper-16 – szintén hazai fejlesztés, a 8 bites korszak határán, részben már a 16 bites világ felé kacsintva.

A film ígérete szerint ezek a gépek nem csak katalógus-szinten jelennek meg, hanem a mögöttük álló mérnökök, technikusok, forrasztósoron dolgozó asszonyok, klubvezetők és felhasználók személyes történetein keresztül. Ez különösen értékes, mert sok hazai fejlesztésről kevés hivatalos dokumentáció maradt fenn, a tudás jelentős része ma már csak szóbeli emlékekben él.

Iskolaszámítógép-háborúk és hidegháborús technológiai paranoia

A film leírása említi az „iskolaszámítógép-háborúkat” és a „hidegháborús technológiai paranoiát”. Ezek mögött nagyon is konkrét történelmi folyamatok állnak.

Az iskolaszámítógép-háborúk alatt a különböző hazai (és részben import) géptípusok közötti versengést érthetjük: melyik platformot válassza az oktatási rendszer, milyen gépeket vásároljanak az iskolák, milyen szoftverek készüljenek. A HT-1080Z, Primo, TVC és más gépek mögött különböző vállalatok, minisztériumi döntések, lobbiérdekek álltak. Technikai szempontból ez azt jelentette, hogy:

• különböző processzor-architektúrák (jellemzően Z80-klónok) versenyeztek egymással,
• eltérő grafikai és hangképességek határozták meg, milyen oktatóprogramok és játékok készülhetnek,
• a perifériák (kazettás magnó, floppy, nyomtató) kompatibilitása és elérhetősége is döntő szempont volt.

A hidegháborús technológiai paranoia pedig a COCOM-listák, exportkorlátozások, NATO-embargós chipek világát idézi. A filmben említett „pálinkáért szerzett NATO-embargós chipek” és „pilóták által becsempészett EPROM-ok” jól mutatják, hogyan jutottak be a korszerű nyugati alkatrészek a keleti blokkba. Technikai értelemben ez azt jelentette, hogy:

• gyakran heterogén, vegyes eredetű alkatrészekből kellett működő rendszert építeni,
• a pótlás bizonytalan volt – ha egy adott típusú chip elfogyott, kreatív újratervezésre volt szükség,
• a visszafejtés (reverse engineering) mindennapos gyakorlat volt: nyugati gépek logikai felépítését, buszrendszerét, ROM-tartalmát elemezték, hogy hazai klónokat készíthessenek.

Commodore-hullám, demoscene és a közösség ereje

A film narratívája szerint a házi építők és hazai fejlesztések álmát végül „elsodorja a Commodore-hullám”. A Commodore 64 (C64) és a jóval olcsóbb Plus/4 a 80-as évek közepétől meghatározóvá vált Magyarországon is. A C64 technikailag is kiemelkedő volt a maga idejében:

• 6510 CPU (a 6502 módosított változata),
• SID hangchip (MOS 6581/8580) három hangcsatornával, fejlett szűrőkkel,
• VIC-II grafikus chip sprite-okkal, hardveres scroll-lal.

A Plus/4 ugyan gyengébb hangképességekkel rendelkezett, de olcsóbb volt, és beépített szoftvercsomaggal (szövegszerkesztő, táblázatkezelő, adatbázis) érkezett. A film leírása szerint a Plus/4 körül is „hatalmas, aktív közösség szerveződik, feltört és konvertált játékokkal, saját demókkal”. Ez jól illeszkedik a hazai demoscene történetéhez, ahol a C64 és Plus/4 máig aktív platformok.

A Vakondok 6 kampányához kapcsolódó Vakondok Extra események között több demoscene-tematikájú kerekasztal is szerepel:

• Demoscene Anno – a korai magyar C64 scene (1988–89 környéke) meghatározó kódereivel. Itt olyan témák kerülnek elő, mint:
  • demókészítés technikái 8 biten,
  • játékok törése (cracking),
  • trainerek és toolok fejlesztése,
  • saját játékok készítése a C64 korszakban.
• Demoscene Most – ma is aktív, nemzetközi szinten díjazott magyar alkotókkal (például BoyC, slyspy, netro). Itt már a modern demotoolok, shader-alapú effektek, JavaScript demók és a mai demoscene ökoszisztéma kerül fókuszba.

Ez a kettősség – „Anno” és „Most” – jól mutatja, hogy a 8 bites korszak nem lezárt fejezet: a 30–40 évvel ezelőtt kialakult közösségek jelentős része ma is aktív, akár eredeti hardveren, akár emulátorokon, akár teljesen új platformokon (például webes demók) alkotnak.

Visszafejtett Nintendo, Novotrade és független játékfejlesztők

A Vakondok 6 kampányához kapcsolódó kerekasztalok egy része a magyar játékfejlesztés kevéssé ismert technikai hátterét tárja fel. A „Nintendo Van?” esemény például a Novotrade-es idők meghatározó fejlesztőivel beszélget a Nintendo konzol visszafejtéséről és a 8/16 bites sikerjátékok kulisszatitkairól.

A Nintendo Entertainment System (NES) hardverének visszafejtése komoly mérnöki feladat volt: 6502-alapú CPU, egyedi PPU (Picture Processing Unit), szigorú időzítések, bankváltásos memóriakezelés. A szoftveres visszafejtés során a fejlesztők:

• ROM-ok disassemblálásával próbálták megérteni a grafikai és hangrutinokat,
• időzítési trükköket, scroll- és sprite-kezelést elemeztek,
• eszközöket (toolokat) írtak a saját fejlesztésű játékokhoz.

A résztvevők között olyan nevek szerepelnek, mint Nagy Csaba (például a Scarabaeus 3D-s labirintusának megvalósítója), Ligeti Gábor, Szenttornyai László (Impossible Mission II Spectrum-változat, később Ecco the Dolphin fejlesztésvezető), és esetleg Cseri István (Impossible Mission II főprogramozója). Ezek a projektek technikailag is jelentősek: 8 bites gépeken valósítottak meg akkoriban látványos, sokszor a hardver határait feszegető játékokat.

A „Független játékfejlesztők anno” kerekasztal pedig azt mutatja meg, hogy a Novotrade-en kívül is létezett magyar játékexport: 1–2 fős csapatok készítettek játékokat külföldi megrendelőknek, különböző platformokra (VIC-20, Amiga, PC, SNES). Itt olyan címek kerülnek szóba, mint a Munch, Locomotion, Potfun, ColorBuster – technikailag sokszor szűk erőforrásokra optimalizált, de kreatív megoldásokat felvonultató játékok.

Hackerek, import scene, Chromance – a „másik” digitális underground

A Vakondok-sorozat korábbi részei már érintették a magyar warez- és import scene világát, a Vakondok 6 kampány pedig ezt a szálat is továbbviszi. A „Chromance sztori (és F.B.I. Crew)” podcast például egy legendás C64 import csapat történetét dolgozza fel, amelynek csak C64-en több mint 1100 release-e volt. Itt olyan szereplők szólalnak meg, akik eddig alig vagy egyáltalán nem nyilatkoztak a témában.

Technikai szempontból az import scene és a warez-csapatok tevékenysége több volt, mint „játékok másolása”:

• védelmek visszafejtése és feltörése,
• betöltő-rutinok optimalizálása (gyorsloaderek),
• introk, cracktro-k készítése – ezek a demoscene előszobái voltak,
• adatátvitel különböző médiumokon (lemezek, kazetták, később modemek).

A „Hackerek” kerekasztal a 90-es évek magyar hacker-szcénáját mutatja be: feltört telefonkártyák, mobil hálózatok, nyerőgépek, személyhívók, sőt modern GSM-rendszerek elleni támadások. Ezek mögött komoly távközlési protokoll- és hardverismeret állt: jelzésrendszerek, kártyaemuláció, hibás vagy hiányos biztonsági mechanizmusok kihasználása.

Miért kell 4K-s utómunka és 80 TB tárhely egy ilyen filmhez?

A Vakondok 6 kampány technikai része különösen érdekes azoknak, akik Linuxon, nyílt forráskódú eszközökkel dolgoznak videóval. A készítő leírja, hogy a korábbi Vakondok filmek utómunkájához használt PC-je már 12 éves, és a mai 4K-s munkafolyamatokat nehezen bírja. Emellett az előző rész alapján kb. 80 TB tárhelyre volt szükség, ami már önmagában komoly infrastruktúrát igényel.

Egy 4K-s dokumentumfilm esetén a nyersanyag mennyiségét több tényező növeli:

• hosszú, többkamerás interjúk,
• archív anyagok digitalizálása (kazetták, VHS, régi fotók, esetleg floppy- vagy kazettás szoftverek rögzítése),
• különböző kodekekben tárolt munkakópiák, proxyk, exportok.

A 80 TB-os igény azt jelzi, hogy a készítő nem csak a végleges vágást, hanem a teljes nyersanyag-archívumot is meg kívánja őrizni. Ehhez profi, gyors, nagy kapacitású NAS-ra van szükség, megbízható RAID-megoldással, redundanciával, jó hálózati sávszélességgel. A leírásból kiderül, hogy korábban olcsó, „elszálló tápos” külső RAID-boxokkal és USB-s HDD-dokkolókkal kellett zsonglőrködni, ami hosszú távon adatvesztéshez és munkafolyamatbeli problémákhoz vezethet.

A crowdfunding kampány célja tehát nem csak egy új PC beszerzése, hanem egy olyan stabil utómunka-infrastruktúra kialakítása, amely:

• elviszi a 4K-s vágást, színkorrekciót, effektezést,
• biztonságosan tárolja a több tíz terabájtnyi nyersanyagot,
• hosszú távon is megőrzi a digitalizált archívumot.

Közösségi finanszírozás, közösségi emlékezet

A Vakondok 6 kampánya klasszikus közösségi finanszírozási modellre épül: különböző támogatói csomagok közül lehet választani, a „Hall of Fame” stáblistás köszönetétől kezdve a digitális VIP-hozzáférésen át a kerekasztal-eseményekig, stábvetítésig, sőt egészen az Executive Producer és Főszponzor szintig.

Technikai és kulturális szempontból azonban a legfontosabb, hogy a film – az előző részekhez hasonlóan – ingyenesen nézhető lesz, és egy olyan korszakot dokumentál, amelynek jelentős része ma még csak széttöredezett emlékekben, fórumposztokban, régi klubtagok fejében él. A film készítője és a hardveres rész szakmai tanácsadója, Képes Gábor (ismert informatikatörténész, muzeológus) ezzel lényegében digitális örökségmentést végez.

A Linux- és nyílt forráskódú közösség számára ez a projekt több szempontból is releváns:

• ugyanaz a „csináld magad” kultúra jelenik meg benne, amely a mai FOSS-világ alapja,
• a 8 bites gépekhez hasonlóan a mai hobbiprojektek (homebrew OS-ek, saját kernelfordítások, retro-portok) is a kreatív korlátkeresésről szólnak,
• a film készítéséhez szükséges infrastruktúra (4K-s vágás, NAS, hálózat) tipikusan olyan terület, ahol Linux-alapú megoldások is erősek – még ha a filmben konkrétan nem is részletezik a használt szoftvereket.

A kampány leírása hangsúlyozza, hogy a pénzbeli támogatás mellett a megosztás is fontos: minél több emberhez jut el a projekt híre, annál nagyobb az esélye, hogy ez a „kis ország saját útja a digitális forradalomban” nem merül feledésbe.

Aki szeretné követni vagy támogatni a projektet, a kampányoldalt itt találja: https://crowdfundr.com/vakondok6. A korábbi Vakondok részek pedig ingyenesen megtekinthetők a kampányoldal tetején található „Korábbi részek” menüponton keresztül, illetve itt is:

Vakondok 5 - Stamps Back

Vakondok 4 - Végigjátszás

Vakondok 3 - Út a Felszínre

Vakondok 2 - Demoscene - Az Algoritmusok Művészete

Vakondok - Az Igazság Odalent Van