Amikor a PC-s hangkártyák hőskoráról beszélünk, a legtöbb felhasználó fejében a Creative Sound Blaster név ugrik be. A korszak technikai valósága azonban jóval sokszínűbb volt: a kilencvenes évek első felében létezett egy másik, Szingapúrból induló gyártó, amely bizonyos időszakokban a világ második legnagyobb hangkártya-szállítójának számított. Ez volt az Aztech Systems, a Sound Galaxy termékcsalád megalkotója, amelynek kártyái tömegesen kerültek OEM gépekbe, multimédiás csomagokba és önálló bővítőkártyaként is a felhasználókhoz.

Egy perifériagyártóból globális multimédia-szereplő

Az Aztech Systems 1986-ban jött létre Szingapúrban, eredetileg általános számítógépes perifériák – meghajtók, modemek, egyéb kiegészítők – gyártójaként. A cég 1988-ban hozta létre saját kutatás-fejlesztési részlegét, ami kulcsfontosságú lépés volt: innentől nem pusztán összeszerelő, hanem saját technológiát fejlesztő vállalatként kezdett működni. A PC-s multimédia robbanása – CD-ROM, hangkártyák, „multimédiás PC” – ideális időzítést jelentett egy ilyen profilú cégnek.

1991-re elkészült a szingapúri Aztech Building, amely egyszerre szolgált irodaként, fejlesztési központként és gyártóüzemként. Egy évvel később már Németországban és az Egyesült Államokban is működtek értékesítési leányvállalatai, így a cég nagyon rövid idő alatt regionális szereplőből globális beszállítóvá vált. A háttérben ekkor már gőzerővel zajlott a Sound Galaxy hangkártyacsalád fejlesztése.

Sound Galaxy: nem egy ikon, hanem egy egész ökoszisztéma

A kilencvenes évek elején megjelenő Sound Galaxy sorozat sajátossága az volt, hogy az Aztech nem egyetlen „zászlóshajó” modellre építette a stratégiáját. Ehelyett széles, modulárisan felépített portfóliót kínált, amely lefedte a teljes piacot az olcsó, 8 bites OPL2-es kártyáktól a komplex, SCSI-s, General MIDI-s, modemes multimédiás megoldásokig.

A kínálatban többek között az alábbi kategóriák jelentek meg:

• egyszerű, 8 bites OPL2-es (Yamaha YM3812) AdLib/Sound Blaster 2.0 kompatibilis kártyák (pl. Sound Galaxy BX II),
• komolyabb, 16 bites OPL3-as modellek (Yamaha YMF262 vagy kompatibilis klónok),
• CD-ROM vezérlővel ellátott kártyák (IDE, SCSI, illetve korai Sony/Mitsumi/Panasonic interfészek),
• wavetable bővítést fogadó típusok (Wave Blaster / Aztech WaveTide csatlakozóval),
• beépített General MIDI szintetizátoros kártyák (WaveRider sorozat),
• hangkártya + modem kombinációk (Audio Telephony sorozat).

1992 és 1998 között több mint 35 különböző Aztech hangkártya-típus jelent meg. A cég erősen támaszkodott az OEM piacra: kártyái Packard Bell, Reveal, Trust, Hewlett-Packard és más márkanevek alatt is forgalomba kerültek. Sok felhasználó úgy használt Aztech hardvert, hogy a nyomtatott áramköri lapon sehol sem látta az Aztech logót – a márkajelzés a PC-gyártóhoz kötődött.

Piaci részesedés: amikor majdnem minden harmadik kártya Aztech volt

A vállalati idővonal szerint 1993-ban készült el az egymilliomodik Aztech hangkártya. Ugyanebben az évben a Dataquest piackutató cég a vállalatnak 17%-os világpiaci részesedést tulajdonított, és a három legnagyobb hangkártyagyártó közé sorolta.

1994-re az Aztech részesedése már körülbelül 25% volt, amivel a világ második legnagyobb hangkártyagyártójává lépett elő. Az évtized közepére a Dataquest adatai szerint a részesedés elérte a 37%-ot. Ez azt jelenti, hogy bizonyos időszakokban gyakorlatilag minden harmadik eladott önálló PC-s hangkártya Aztech gyártmány volt – még ha a felhasználó ezt sokszor nem is tudta.

A siker egyik kulcsa az OEM-piac mellett a komplett multimédiás csomagok voltak. Az Asteroid és Voyager készletek például Nova 16 hangkártyát, CD-ROM-meghajtót, hangszórókat, kábeleket és szoftvereket tartalmaztak. Egy DOS-os vagy Windows 3.1-es PC-ből így egyetlen doboz megvásárlásával lehetett „multimédiás számítógépet” varázsolni – ez a korszakban rendkívül vonzó ajánlat volt.

Gyártási hálózat: Szingapúrtól Dongguanig és Batamig

A fejlesztés és a korai gyártás központja Szingapúr, az Aztech Building volt. A növekvő megrendelések azonban hamar kinőtték az egyetlen üzem kapacitását, ezért a cég regionális gyártási hálózatot épített ki:

• Szingapúr: fejlesztés, adminisztráció, korai gyártás (Aztech Building),
• Dongguan (Kína): 1994-től új gyártóüzem, nagy sorozatú OEM-megrendelésekhez,
• Batam (Indonézia): 1995-től további gyártókapacitás.

1995-ben az Aztech létrehozta saját félvezető-tervező leányvállalatát, az Azfin Semiconductor-t. Ez a lépés jól illeszkedett a korszak trendjéhez: a funkciók egyre nagyobb hányadát integrálták egyetlen vezérlőchipbe. Ennek eredményei a későbbi AZT-2316 és AZT-2320 alapú kártyákon láthatók, ahol a korábban különálló FM-szintetizátor, kodek és vezérlőlogika fokozatosan egyetlen lapkára költözött.

Kompatibilitás: Sound Blaster Pro + Windows Sound System, nem „full SB16-klón”

Az Aztech kártyák egyik fontos technikai sajátossága, hogy a cég nem a Sound Blaster 16 teljes körű, bitre pontos másolására törekedett. A legtöbb 16 bites ISA Sound Galaxy modell Sound Blaster Pro 2.0 és Windows Sound System (WSS) kompatibilitást kínált. A típusszámban szereplő „16” jellemzően a 16 bites mintavételezésre vagy a 16 bites ISA buszra utalt, nem pedig arra, hogy a kártya minden SB16-specifikus funkciót (pl. 16 bites digitális hang SB16-módon, ASP, stb.) támogatna.

A korai modellek külön Yamaha YM3812 (OPL2) FM-szintetizátort használtak, később megjelent a Yamaha YMF262 (OPL3), majd annak kompatibilis implementációi. Számos kártya támogatta a Covox Speech Thing és a Disney Sound Source működését is – ez a DOS-os játékoknál különleges előnyt jelentett, mivel a korszak sok címe explicit módon ismerte ezeket a nem-Sound Blaster megoldásokat.

A későbbi generációk jellemző funkciói közé tartozott:

• MPU-401-kompatibilis MIDI-interfész (UART mód),
• Wave Blaster / Aztech WaveTide wavetable csatlakozó,
• beépített General MIDI szintetizátor (WaveRider, WavePower leánykártya),
• IDE vagy SCSI CD-ROM interfész, illetve többféle gyártóspecifikus CD-ROM port,
• Plug and Play (PnP) konfigurációs támogatás (MultiMedia Pro 16V-A PnP, Pro16 III PnP),
• SRS 3D térhatású hangfeldolgozás (pl. Pro 16 II, 16C SRS 3D, Audio Telephony 3500).

Ez a kombináció a gyakorlatban azt jelentette, hogy egy jól megválasztott Aztech kártya nagyon széles DOS-játék kompatibilitást nyújtott: SB/Pro, WSS, Covox, Disney, MPU-401 – mindez egyetlen ISA slotban.

Konkrét kártyák technikai szemmel

A Sound Galaxy család rendkívül sokféle variánst tartalmazott. Az alábbiakban néhány jellegzetes típus technikai szempontból is érdekes vonásait emeljük ki.

• Sound Galaxy BX II – 1992-es, 8 bites ISA kártya Yamaha OPL2-vel, AdLib/Sound Blaster 2.0 kompatibilitással. Tipikus belépőszintű megoldás, amelyből Packard Bell OEM-változatok is készültek. A 8 bites busz ellenére sok korabeli játék számára teljesen elegendő funkcionalitást nyújtott.
• Sound Galaxy Basic 16 (Rev. 1–4) – a Basic 16 sorozat már OPL3-at, Sound Blaster Pro 2.0 és WSS kompatibilitást, valamint Covox/Disney támogatást kínált. A revíziók (1–4) főként a NYÁK és az alkatrészelrendezés módosításait tükrözték; a harmadik revíziónál például Analog Devices vagy Crystal kodekek is előfordulhattak, így azonos típusnév alatt sem feltétlenül azonos alkatrészkészletet találunk. Ez ma a gyűjtők és retro-PC építők számára fontos részlet, mert a driver- és hangkarakterisztika is eltérhet.
• Sound Galaxy Pro 16 Extra – többféle Sony/Mitsumi/Panasonic CD-ROM interfészt, DOS alatt használható Wave Blaster csatlakozót és MPU-401 MIDI-t kínált. Tipikus „minden egyben” multimédiás kártya, amely egyetlen ISA slotban oldotta meg a hangot és az optikai meghajtó csatlakoztatását.
• Sound Galaxy Pro 16 II / Pro16 II ISA – AD1845 – az AZT-1605 és CS4231 köré épített modell volt az első Aztech kártya, amely SRS 3D térhatást kínált. Az AD1845-ös változat Analog Devices AD1845 kodeket használt, ami eltérő codec- és driverkonfigurációt igényelt, és kismértékben módosíthatta a hangkaraktert is.
• Sound Galaxy NX Pro / NX Pro Extra / NX II Extra SCSI – az NX Pro volt az első OPL3-as Aztech típus (1993 körül), amely több korabeli DOS-hangszabványt támogatott. Az Extra variánsok SCSI- és IDE CD-ROM interfészeket is kínáltak, az NX II Extra SCSI pedig különösen ritka, mivel OPL2/SB2.x/Covox/Disney hangrészt kombinált SCSI CD-ROM csatlakozással.
• Sound Galaxy Orion 16 – az első Aztech kártyák egyike, amely SCSI lehetőséget kínált, és külön bővítéssel FM-rádió tunert is fogadhatott. Ez jól mutatja, mennyire kísérletező volt a cég a multimédiás funkciók integrálásában.
• Sound Galaxy WavePower – nem önálló hangkártya, hanem 1993-as Wave Blaster-kompatibilis General MIDI leánykártya. Ensoniq OTTO chippel, 2 MB ROM-mal és 32 hangú polifóniával rendelkezett. A korszakban ez kifejezetten jó minőségű GM-hangzást jelentett, különösen DOS-játékok (pl. LucasArts, Sierra) esetén.
• Sound Galaxy WaveRider 32+ – az első Aztech hangkártya beépített General MIDI szintetizátorral, 2 MB-os Wavefront mintakészlettel és opcionális SRS modullal. A Wave Blaster leánykártyákhoz képest előny volt, hogy nem foglalt külön bővítőhelyet, és kevesebb kompatibilitási problémát okozott.
• Sound Galaxy WaveRider PRO 32-3D – 1996-os utód, 1 MB-os, Samsung-alapú beépített wavetable szintetizátorral és 3D hangzással. Itt már teljesen feleslegessé vált a külön Wave Blaster leánykártya, a felhasználó egyetlen integrált megoldást kapott.
• Sound Galaxy Washington 16 – AZT-2316 vezérlőre épült, konfigurációját EEPROM-ban tárolta, IDE CD-ROM interfészt és WaveTide bővítést kínált. OEM-változata Packard Bell gépekben is megjelent, tipikus példája az Aztech–OEM együttműködésnek.
• MultiMedia Pro 16V-A PnP – költségcsökkentett, 1997-es AZT-2320-as OEM-kártya PnP támogatással és integrált FM-résszel, de CD-ROM- és wavetable-csatlakozó nélkül. HP gépekben is előfordult. Jó példa arra, hogyan egyszerűsítették a dizájnt a költségek csökkentése érdekében, miközben a Windows 95-ös PnP-korszak elvárásainak is megfeleltek.
• MultiMedia Pro16 III PnP – negyedik generációs AZT-2320 vezérlőre épült, Windows 95 alatt kényelmes PnP-kezelést adott, DOS alatt azonban külön inicializálóprogramot igényelhetett. Ez a kettősség jól mutatja az átmenetet a klasszikus jumperes konfiguráció és a szoftveres PnP világ között.
• Audio Telephony 3200–3260, 3500 – „kettő az egyben” megoldások: AZT-2316-alapú SB Pro/WSS hangkártya + telefonos modem egyetlen 16 bites ISA kártyán. A 3500-as modell már 33,6 kbit/s faxmodemet, PnP hangrészt és SRS 3D térhatást is kínált. Irodai és otthoni felhasználásra egyaránt vonzó kombináció volt, hiszen egyetlen bővítőkártyával megoldotta a hangot és az internet-/faxkapcsolatot.
• Sound Galaxy 16C SRS 3D – késői, AZT-2320 R2-alapú 16 bites ISA modell integrált FM-szintetizátorral és SRS 3D térhatással. Ez a típus már jól példázza az Azfin-féle integrációt: kevés külső komponenssel, kompakt felépítéssel kínált széles funkciókört.

Aztech Building: a múlt és a jelen találkozása

Az Aztech régi szingapúri központja, az Aztech Building ma is áll, a 31 Ubi Road 1 címen. A komplexum egy négy szintes főépületből és egy kilencszintes melléképületből áll; a főépület 1991-ben készült el, az újabb szárnyat 1996-ban fejezték be. A kilencvenes években itt nemcsak irodák működtek, hanem a vállalat fejlesztési és gyártási tevékenységének is fontos központja volt. A mai napig az Aztech hivatalos elérhetőségei között szerepel ez a cím, így az épület a cég történetének élő emléke.

Aztech ma: IoT, adatkommunikáció, intelligens rendszerek

Az Aztech név ma Aztech Global formájában él tovább. A vállalat már nem gyárt PC-s hangkártyákat, de továbbra is elektronikai fejlesztéssel és termeléssel foglalkozik. Jelenlegi tevékenysége az IoT- és adatkommunikációs eszközöktől a biztonságtechnikán, IP-kamerákon, intelligens világításon és fogyasztói elektronikán át az egészségügyi, ipari, autóipari és megújulóenergia-rendszerekig terjed.

A cég OEM-, ODM-, JDM- és szerződéses gyártási szolgáltatásokat is nyújt más vállalatok számára. Kutatás-fejlesztési központjai Szingapúrban, Hongkongban és Shenzhenben működnek, gyártóüzemei pedig a kínai Dongguanban és a malajziai Johorban találhatók. Saját Kyla márkaneve alatt intelligens világítási és mesterséges intelligenciát használó megfigyelőrendszereket is kínál.

Miért érdekes mindez a retro-PC és Linux szempontjából?

A Sound Galaxy kártyák ma már elsősorban gyűjtői darabok, de technikai szempontból több okból is figyelemre méltók:

• Széles DOS-kompatibilitás – SB Pro, WSS, Covox, Disney, MPU-401: egy jól megválasztott Aztech kártya szinte „univerzális adapterként” működik a DOS-játékok világában.
• Jó minőségű FM és GM hangzás – a Yamaha OPL2/OPL3, illetve az Ensoniq OTTO-alapú WavePower és a WaveRider szintetizátorai a korszak mércéjével mérve kifejezetten jó zenei élményt nyújtanak.
• Integrált multimédia – CD-ROM interfész, modem, SRS 3D, rádiótuner: a kártyák jól demonstrálják, hogyan próbálták a gyártók minél több funkciót egyetlen ISA slotba zsúfolni.
• Linux és nyílt forrású driverek – a Linux kernelben évek óta léteznek olyan driverek, amelyek különböző Aztech chipeket (pl. AZT2320) támogatnak. Retro gépeknél vagy ISA-s hangkártyákat használó speciális rendszereknél ez ma is releváns lehet, bár a konkrét támogatottság típustól és kerneltől függően eltérő lehet.

Retro-PC építők számára az Aztech kártyák különösen vonzóak lehetnek, mert a Creative-féle SB16-okhoz képest gyakran kevesebb zajt és jobb kompatibilitást kínálnak bizonyos régebbi játékokkal, miközben a piacon még mindig viszonylag elérhető áron felbukkannak.

Egy méltatlanul elfeledett óriás

Az Aztech öröksége nem egyetlen legendás hangkártyában keresendő, hanem abban, hogy a cég hihetetlenül széles kínálattal, erős OEM-jelenléttel, sokféle DOS-kompatibilitással és a multimédiás funkciók gyors integrálásával vált meghatározó szereplővé. A Sound Galaxy családban találunk egyszerű OPL2-es modellt, SCSI vezérlős multimédiás kártyát, SRS 3D-s típust, General MIDI szintetizátort, wavetable leánykártyát, sőt modemmel egybeépített hangkártyát is.

Mindez jól mutatja, milyen gyorsan változott a PC-s multimédia világa a kilencvenes években. Ma ezek a zöld és barna ISA kártyák már a gyűjtők polcain, retro gépekben vagy múzeumokban bukkannak fel. Egykor azonban milliószámra készültek, és jó eséllyel sokkal több korabeli PC-ben szólt Aztech hardver, mint amennyire ma emlékszünk.

Aztech Systems: a szingapúri vállalat, amely egy időre majdnem minden harmadik PC-s hangkártyát a világon maga gyártotta – és amelynek neve ma mégis ritkábban hangzik el, mint legnagyobb riválisáé. A technikatörténet szempontjából azonban megkerülhetetlen szereplő, különösen azok számára, akik a PC-s hangzás múltját és fejlődését szeretnék megérteni.

Az összeállítást készítette: Kistamás János