Bár abban, és azt megelőző korban voltak celebek minden téren, de valamelyest érvényesült a "demokrácia" ezek között, azaz celeb volt a zeneszerző, a cirkuszi előadó, a filozófus, az irodalmár / költő / író, tudós és az arisztokrata.

Talán Beethoven volt az első, aki egy évszázaddal korábban elindította a celeb jelenséget, az ő halálát követően a temetésen volt akkora tömeg, és adományokból finanszírozott pompa, ami felülmúlta az addigi bármelyik arisztokratára jellemző ceremóniát. Akkor lett a zenész széles körben fontos.

Őt aztán követték sokan. a múlt század hajnalán zenészek, írók, tudósok, mutatványosok, celeb volt Liszt, Verdi, Agatha Christie, Houdini, és Einstein is.  Ez volt az a kor, amikor az arisztokrácia háttérbe szorult, és köznép közül kiemelkedőknek jutott celeb szerep, ami nagy dolog volt, így nagy volt a versengés. Igen, versengés, és áskálódás is.

De jött a világégés, és mindent átírt. Az a világ ami előtte volt, megszűnt létezni. Minden átértékelődött.

Bár helyenként eltérő módon. Amerikában celebek még a tudósok, a nagy eredményeket elérő kutatók. Celeb volt Harry Nyguist, Claude Shannon, George Bardeen is, Glenn Theodore Seaborg számos könyve mellett TV műsorokban szerepelt, az atomok izgalmas világáról mesélt, igen népszerű volt.  Oláh György pl. nagyobb sztár volt Amerikában, mint minálunk. Persze celebek azok is, akik sok pénzt tudnak összelapátolni.