#3 Itt nem erről van szó: egyszerűen rossz a videórész (hibás felvétel miatt), kimaradnak képkockák. Ez nálam akkor fordul elő, ha pl. egy film 30 fps-es, és lekonvertálom 25-re (23,976-ról 25-re konvertálva viszont ez nem jelentkezik). Ilyenkor kissé akadozva fut a videórész, a hang jó. Találkoztam a neten ilyen filmekkel, de egyelőre én se tudom a megoldást.
Sajnos a SimpleScreenRecorder is ilyen akadozott felvételt produkál 25 fps-es képkockasebességnél. Próbálkoztam én mindenféle beállítással, de ugyanaz lett az eredmény.

Egyre csak arra jutok, hogy a hangból kellene kivágni részeket. Viszont ehhez elemezni kellene az anyagot, többször visszanézve. Először is, kérdés, hogy biztos, hogy nem csak el van csúszva a hangsáv? Ez esetben könnyű korrigálni.

Ha nem, akkor ez a stratégia:

Keresni kell a videóban csapókat. Amikor filmeket készítenek, akkor a jelenetek előtt csapót használnak, hogy biztos legyen ilyen az anyagban ilyen. A lényeg, hogy legyen egyértelmű rövid, hanghatással bíró esemény a videón, az már csak részletkérdés, hogy még felírnak kiegészítő infókat is a táblára, ami később hasznos az összeillesztésnél. A csapókat használják az esetleges elcsúszott hang igazítására, aztán a kész anyagból végül kivágják ezeket a részeket.

Tehát milyen csapókat kell keresni jelen esetben: Ajtó becsukása, autó, épület esetén. Esetleg léptek, de ez csalóka, mert lépésekből rendszerint több van, nehéz kitalálni, hogy melyikhez melyik hang tartozik. Továbbá olyan események, amik koppanással járnak, leesik valami, koppantanak, rácsapnak egy asztalra, pofon vágnak valakit, fegyverrel lőnek, stb. Ha megvannak ezek a részek, akkor fel kell őket jegyezni.

Van egy varázsszám, amit szem előtt kell tartani, ez pedig 200 milliszekundum. Az ember agya úgy működik, hogy ha egy látvány esetén hanghatás is van, és az esemény, meg a hangja 200 milliszekundumon belül következik be, akkor az ember ezt összekapcsolja, és egyidejűnek érzékeli az esemény látványát és hangját.

Ez a rövid hatásokra vonatkozik, rövid hangokra és történésekre, mint amilyen a csapó. Egyéb dolgokra, mint beszéd, zene, stb. ez sokkal tágabb, ha beszél valaki, akkor a szája mozgása és hangja között kicsit nagyobb csúszás is megengedhető. Nem sokkal, de mindenképpen lazább, mint pl. a tapsolás.

Nos, ha megvannak a csapók, akkor fel kell vázolni egy időrendet, egymás után fel kell jegyezni, hogy kb. mennyivel tér el a látvány a hangtól. Majd ezek között fel kell jegyezni, hogy hol van olyan, amikor a látványhoz szigorúbban kapcsolódik a hang, szemből beszél valaki, lépked, vagy hasonló.

A jeleneteket a csapók határolják. Egy jeleneten belül kell itt-ott kivágni a hangból, okosan onnan, ahol nem számít, de ahol igen, ott esetleg be kell szúrni, hogy stimmeljen a trappolás, a beszéd. Ha kész az első jelenet, akkor a következőre kell lépni, ott már figyelembe venni, hogy az első jelenet megdolgozása után az idők elcsúsztak.

És így tovább, végig.