#5 Linux Mint Xfce: (Gondolom Mate és Cinnamon felületen is)

Jobb katt az asztalon -> Asztal beállitásai ->Ikonok -> Alapértelmezett ikonok: pipa ki

Témaindító címhez hasonlatos bajom van, csak pepitába:

 

Nem először, és nem csak a mint OS-en futok bele a következő jelenségbe:

Amikor felépül a rendszer, néha teledobálja nekem a képernyőt a felcsatolt kötetekkel, azokat külön-külön ablakokban megnyitva egy-egy fájlkezelővel.

Most momentán 9 ablakkal szemetelte tele a képernyőt. Nem hogy nem csinos, egyszerűen idegesítő. (Annyi partícióm van, mint égen a csillag.)

Nem mindig teszi ezt. Hol egy csatolást sem jelenít meg, hol csak egyet-kettőt, hol pedig az összest.

 

Melyik démon ficsőrje lehet ez?

@#9 "De ezen kívül van az, hogy Nemo (Thunar) > Szerkesztés > Beállítások > Viselkedés: görgetés le, (ami például nálam ügyesen el van rejtve, (gratula a "fejlesztőknek"!!!)  és ez csak akkor derül ki, ha az egeret a görgetősáv helye fölé viszem, ami akkor készségesen, azonnal megjelenik. Ha lejjebb görgetek akkor előtűnik a "Médiakezelés" elem, és itt van olyan, hogy "Eltávolítható adathordozó automatikus csatolása behelyezéskor és rendszerindításkor.
Ez amolyan Easter Egg.)"

Nu, nekem úgy tűnik, hogy semmilyen trükkel nem lehet legörgetni. Talán frissítenem kellene a Thunar-t? Kisegítenél a verziószámoddal? (Nálam 1.6.15 fut.)

Eddig nem sikerült semmilyen beállítással elhallgattatnom a start után idegesítő felcsatolt eszközmegnyitásokat sok ablakban. :(

Kb igy jelennek meg nálad?

https://www.dropbox.com/s/o1vf87dsiq292cl/K%C3%A9perny%C5%91k%C3%A9p_201...

A pontatlan fogalmazásért elnézést kérek.

Jobb katt az asztalon -> Asztal beállitásai ->Ikonok -> lapértelmezett ikonok: (a neked nem kellő ikonok elöl) pipa ki (külonös tekintettel a Csatolt kötetekre)

Láthatod, itt is van belső és külső hdd-re csatolt particiók.

@#15

Bár úgy tűnik, hogy keraform Sensei jó irányba lökött, és most lehetek abban a hiszemben, hogy ez momentán solved, aminek örülök is.

Mégis, a nagyobb értékű segítség számomra most az volt, hogy tisztába tettetek vele: A Linux filozófiája, hogy ami nem szerepel az fstab-ban, az removable. Ezzel a segítségetekkel többet érek, mint azzal, hogy nyílnak a mappák start után az asztalomon, vagy nem.

Köszönöm hálával!

(Egyébként épp az Arch-on idegesített ugyanez a jelenség.)

Tulajdonképpen egy LAN-t építgetek 3-4 géppel, multiboot-okkal. Még képlékeny fázisban tartok. És ehhez ez az fstab dolog nagyon jól fog jönni.

@#21 Hú, igen, ez a címkézés is nagyon aktuális nekem.

Címkézem én őket, de nem az igazi odafigyeléssel. Amikor az ember telepít egy új OS-t a többi mellé, hát elég sok dologra kell egyszerre figyelni. A címkézésre hol van figyelmem, hol meg nincs. (Nem lennék valami bajnok rendszeradminisztrátor, az biztos.)

Az utólag címkézés GParted-el, nem tudom, mennyire lesz élhető? Van, amim fel van címkézve, és nem jelenik meg itt-ott a címke.

Az igazi az lenne, ha a Linuxokat nem csak az elterjedt /; /home és swap partíciókra rakosgatnám, hanem kicsit cizelláltabb módon építeném meg a fészket nekik, csak ugye az mégtöbb elhagyhatatlan adminisztrációt jelentene - amiben nem vagyok jeles. Pedig a cél az lenne.

Minden esetre még el fogom a napokban többször olvasni ezt a hsz-edet, míg minden betűjét meg nem értettem.

"Fontos, hogy a csatolási könyvtárakat előbb hozd létre. Akkor a tieid lesznek. Ha a lemezekben adod meg egyidőben a csatolási beállításokkal. Akkor a rooté lesz az írási jog azokra a mappákra, hiába a te home-odban vannak. Utólag vissza lehet venni, de az már macera. "

Jaja! Ezt például kapisgálom, mit, miért javallsz. És azt a gondolatot ébresztetted bennem, hogy az ember akkor kerül mindig kicsikét közelebb a rendszerhez, amikor felvállalja a macerákat. Amikor az ember már előre látja, mit is csináljon, hogy elkerülje a macerákat, akkor már szinte a lámaság hamis illúziójával álltathatja magát, és úgy érzi, hogy a bölcsek kövét szorongatja épp. Csak hát ennek a kőnek az a természete, hogy jó gyorsan kicsúszik a kezeink közül. :D Hú, pláne Linux alatt! Valamikor több évtizeddel ezelőtt úgy jellemezték ezt az OS-t, hogy "Ma hogy kell írnunk a print utasítást?" Nu, ez húsz év után éppúgy jellemzi a Linuxot, mint a kezdetekkor.

@#23 "Vázolhatnád nagy vonalakban a terved, hátha találunk benne optimalizálható részletet."

Bennem is csak nagyvonalakban van még a terv. Vagy inkább irány ez, nem is terv. És még dióhéjban is meglehetősen bonyolult. (A világ egyszerű, mi tesszük bonyolulttá.)

Otthoni vezetékes hálózat. (Meguntam a vesződést a wifivel, bevéstem az UTP-t a falba minden helyiségbe, minden géphez. ott már legalább nem tudja elrágni a nyúl, legfeljebb a többi vezetéket, ami ugye még egyetlen géphez is annyi van, hogy brrr.)

Alapban most adott egy "Mindenki gépje" az előszobában. Ezen dualboot (W7 és Mint Cinnamon). Ez az éles gép. I5-ös HP Brand vas. Fura, hogy ez az éles, amit mindenki használ, mert elég fontos adatokkal operál, de ez van. A vállalkozásom (fajáték készítő vagyok) a kimutatásoktól a rendeléseken át a levelezésekig alles zusammen. Ha ez beszarik, nem jön a pénz. De itt netezik, levelezik, facebookol mindenki.

Nagyszoba, másik ugyanolyan HP vas. Multiboot, van rajta talán tíz OS. W7-8-10, rakás Linux, még egy android OS is. Ez nem éles, ez a tanulós. Itt tanulom a hálózatkezelést, az oprendszereket, meg mindent, ami érdekes. És hát mi nem érdekes? Beleragadtam a Linuxba. A heroinról könnyebb leszokni, mint erről. Itt keresem az igazi Linuxot. Az enyimét, ami majd egyszer az élesre kerül. Már meg van fogalmazva legalább, hogy mit is akarok én egy Linuxtól, de hogy az melyik lesz, még nagyon halványan se látszik. Nitott akarok maradni, megpróbálni mindent. Teli korsóval kérni. A Windowstól nem tudok elszakadni. Van számtalan programra remek Linux alternatíva. Nem egy olyan, hogy jobb, mint a vindózos. De nincs CAD, nincs inventor, az adobe dolgok nem mennek Linux alatt. A Wine valahogy nem az igazi számomra. Szóval itt tanulok, itt próbálok ki mindent. Ha az éles gépen kell valami erőteljesebb módosítás, akkor azt előbb itt csinálom meg. Ha itt bármi elromlik, akkor nem áll meg az élet. De itt születnek meg a jó dolgok. (csak kurvalassan)

Gyerek (10 esztendős, és ipszilon kromoszómái vannak, és gamer) szobája. Csilivili gép, csilivili perifériákkal. Dual boot: egy W7 és egy MX 17 rajta. (A gyerek kérte, hogy tegyem fel neki a Linuxot is.) Csak a videokártyája többe került, mint az én I5 HP Brand gépem esesdéstül, mindenestül.

Ezek a gépek vannak jelenleg hálózatban egy közös (nem hálókártyás) nyomtatóval.

A cél nem más, mint tányérforgatás, de ügyesen. Előbb nekem fejlődni, tanulni, pallérozottabbá lenni, hogy tudjam a gyerek orrát beledugni minél több dologba, de úgy, hogy ne a torkán dugjak le semmit, hanem szagot fogjon. Kicsit programozni, kicsit filmet szerkeszteni, kicsit rajzolni, kicsit tervezni tervezőprogramokkal, megérinteni az OS-ek lelkét. Annyi fontos csak, hogy én előrébb járjak, és ha kérdez, tudjak válaszolni. Nyitott, érdeklődő gyerek.

Cél, hogy mindenki lásson mindenkit, cél, hogy a gyerek megérezze, hogy hálózatban van, tegye kíváncsivá, érdekelje, hogy hogyan tudja a saját adatait (önállóan megosztani vagy védeni), kezdje el érdekelni, hogy mik azok a hozzáférési jogok, tudjon párhuzamot vonni az OS-ek között, jusson el odáig, hogy maga telepítsen és építsen rendszert, ne csak apa, szedd le nekem a w10-et, tedd vissza a w7-et. Nem baj, hogy most még csak lő, lő, meg lő. Én is úgy kezdtem. Egyébként egyszer néztem, amint épít a Scrap Mechanic-jában egy járgányt. Ugyanazzal a filozófiával megy szinte, mint akár az Autodesk Inventor, csak ugye még nem mehet az alkotása egy CNC, vagy egy lézervágó gép inputjára pendrive-ról.

Cél úgy működtetni mindezt, hogy az éles gép soha ne omoljon össze, de ha lehet, akkor soha egyik se. Legyen egy stabil hálózat, amiről leveszünk, felteszünk. Cél szervert csinálni, cél venni egy 3D nyomtatót, és azt megszelidíteni. Cél eljutni oda, hogy ha olvasom, hogy kernel panic, akkor ne én pánikoljak, hanem csak a kernel. Cél eljutni oda, hogy nem félünk a rolling rendszertől, mert az az izgalmas, s nem az LTS, és nem omlik össze a rolling se, illetve ha mégis, hát akkor megjavítjuk, oszt' jónapot.

Szóval amikor én itt kérdezek, akkor az valahol része ennek a rendszernek.

Egyszerre mindig csak egy kis részletet tűzök ki aznapi célul. A rövidtávú célok már fogósabbak. Ilyenek pl: Jó a Linux. Az megy az előszobában is a "közös" gépen. Sikerült úgy becsempészni egy éve, hogy a feleségem hónapokig észre sem vette, hogy nem Windows alatt van. Ezt akármelyik Linux nem tudja nyújtani. A Mint igen, de abból is csak a Cinnamon. Jó is lenne, ha jó lenne. De nem jó. A Cinnamon főzi az I5-ömet, ha néhány órára magára hagyom. Megleltem a módját, hogy miként lehet két egérkattintással lehűteni a procit, de ez így nem az igazi. Ezen a tanulós Mint gépen xfce fut, most is onnan billentyűzök. Ez nagyon jó - most épp 3% a CPU használat, nem 70, meg 90, mint a cinnának. De hogy dugjam én ezt az asztali környezetet le a feleségem torkán? Micsinájjak?

Tudom. Oldjam meg. Az lesz. Csak kicsikét várni köll.

@#28 Az fdisk -l linkelve van picit feljebb, mint az lsblk. (Így?)

@#29

inxi -F

#37 Türelmet kérek, reflektálok majd.

#32 Mi az oka, hogy a rendszer indításakor indul a

cinnamon --replace

parancs is?

Ez nem a szokásos beállítás. Az elözmény mi volt?