Fórum:
A következő az egyik üzenetsor a kernel betöltésekor (Mint 18.3 Sylvia Cinnamon, ha nem tévedek):
'Base adress in zero, assuming no IPMI interface'
tty-t kaptam, a /run/log/journal bejegyzésben ezt találtam eddig, amit rendellenesnek vélhetek. X nincs - indítani se próbáltam.
Baj az, hogy tty-ben nem vagyok még annyira otthon, hogy onnan operáljak ide a fórumba (pedig milyen jó lenne egy napon azt is a magamévá tenni).
Egy multiboot HP brand vasat reszelgettem. Se a Linuxhoz, se a rendszertöltőhöz nem babráltam. (Egy Win 10-et telepítettem úgy, hogy lehúzgáltam minden egyéb háttértárat, ne kelljen a grubbal trükköznöm install után. A BIOS-ban az EFI módot letiltottam, hogy MBR-re kerüljön a Win, ahogy a többi egyéb OS is van a Grub-ban.) Máshoz nem piszkáltam, aminek köze lehet ehhez a rendszerinduláshoz.
És nem tudom, mi fán terem az IPMI illesztő. Hálózat?
Szóval olyan mezőre tévedtem, ahol tudatlan, járatlan, és bizonytalan vagyok.
Intelligent Platform Management Interface (IPMI)
Beküldte T.István -
https://en.wikipedia.org/wiki/Intelligent_Platform_Management_Interface
A lényege nagyon röviden, távoli hozzáférés lehetőségét biztosítja "BIOS" szinten, ez alatt azt kell érteni, hogy operációs rendszertől függetlenül, azaz nem keverendő össze a rendszer / szoftver által biztosított távoli hozzáféréssel. Ha nem akarsz távolról rendszert telepíteni a gépre, vagy monitorozni az állapotát, akkor semmi jelentősége számodra.
Másik, miért lenne baj az UEFI, ha egyszer a gép támogatja?
Harmadik, a történet, ha jól értem, úgy szól, hogy Linuxok voltak telepítve UEFI módban, és most át lett állítva a gép Legacy BIOS módra, és úgy is maradt, mert egy W10 került rá? Miért is?
Negyedik: van nyomós oka, hogy még mindig LM 18.3 van a gépen?
Értékelés:
Intelligent Platform Management Interface (IPMI)
Beküldte thyeby -
' Másik, miért lenne baj az UEFI, ha egyszer a gép támogatja? '
Régi történet, évekkel ezelőttre nyúlik vissza. Volt ezen a gépen egy (életem első legális) Win7-e. Természetesen MBR-ba telepítve. (Így kaptam meg egy pesti cégtől.) Örültem is neki. Első valódi négymagos (I5 2500) gépem. Aztán lejárt az idő a W7 felett, megszűnt a támogatás. Lépni akartam valamit. Feltettem rá a W10-et. Napok alatt összeomlott. Még mindig MBR-ba, mert a BIOS-ban épp úgy volt állítva. És ez volt a pillanat, amikor azt mondtam, hogy nem érdekel, kell egy Linux. Feltelepítettem dualboot-ban a Linuxot hát kipróbálásra. A BIOS-hoz nem babráltam, azt se tudtam akkor még, hogy van ilyen a világon, hogy UEFI. Nekem az négy hülye betű volt csak. A rendszer meg ment úgy, ahogy az isten azt nekem megadta, minden MBR-ban. Persze továbbra is a lejárt W7-en dolgoztam. (Most is épp egy másik W7-ről írok egyébként.) A Linuxon meg ámulgattam. Kóstolgattam, ismerkedtem vele.
(Nem ez volt életem első Linux-a, az egy (akkor még free) Red Hat volt, meg egy Debian. Csak kb 20 évre hátat fordítottam neki. Nem csak a Linuxnak, hanem a számítógépnek is vindózostul.) Most aztán tátva maradt a szám, hogy mára mit tud a Linux.
Lassan, de biztosan nagy barátságba kerültünk ezzel a Mint-el, elkezdtem egyre jobban érezni. (Persze sose eléggé, mert vállalkozóként munka mellett csak vékony csövön folyhat a tanulás.)
Így történt, hogy mára ominózus gépen igény lett egy Win 10-re. Negyedik OS-ként telepítve, a régieket (Mint, W7, W8 megtartva, s mind MBR-ba) EFI-ben került fel, de nem tudtam az indítómenüt úgy összekraftingolni, hogy mindnégy rendszer egy menüből induljon, babrálás nélkül a Linux-al. A Grub nem látta meg a Win-t, ami UEFI-ben volt a Linux mellett, én meg nem tanultam ki, hogyan kell ezt script-el megoldani. Tudtam jól, hogy ha átteszem ezt a Win-t MBR-be, onnantól a kezembe kerül gyorsan a dolog. És áttettem MBR-ba. Meg is látott a Grub-customizer azonnal mindent, csak épp a Mint nem állt fel.
A nyomós ok tehát a 18.3-ra mindössze szívbéli. Ez volt az a Linux, ami elindított a Linuxos utamon, és eljuttatott oda, ahol most vagyok. Mint egy disztrohopper, én végigpróbáltam egy sereg egyéb disztrót, hogy megtalálhassam a magamét. Találtam is sok jót, de dolgozós OS-nek határozottan a Mint-hez kanyarodtam vissza. Mert stabil, könnyen kezelhető, és ami nekem a munkámhoz kell, mára icipici híján minden elérhető rajta. Igaz, hogy kalapálgatnom kell, ha valamiből frissebb példányra van szükségem, de egy a lényeg: LTS, és kezesbárány. Ráadásul őhozzá itt vagytok Ti, mint a keresztapáim. Játszós OS-nek az Arch, a Debian és az MX tudott igazán maga mellett tartani. A dolgozós gépen Mint 20.1 zenél. Szépen szól, és eddig nagyon elégedett vagyok vele. Ominózus 18.3 juttatott el idáig, hogy már merem magam komoly kezdőnek nevezni. Ha őt beröffentem, és szlalomozok egyet benne, előttem van az az út, amit bejártam. Onnan indultam, hogy nem tudtam a Win beidegződésektől elszakadni, Wine alatt feltettem a Total Commandert, szerencsétlenkedtem a Write-al, ha gyorsan szerkesztenem kellett valamit, és jó vindózos szokás szerint telefostam az asztalt indítóikonokkal. (De jó is volt, ha rendet akartam látni, akkor csak átkattintottam egy üres munkaterületre, és tádá.) És látom ezen az asztalon a folyamatot: Ami megy Win alatt, megvan szinte mindennek a Linuxos natív alternatívája. Csupán el kell szakadni a Windows-tól, és megtanulni, hogy minden újat tanulni kell.
Most, amíg ezt írtam, végig azon járt az eszem, hogy a /run/log/journal -t hogy tudnám feltenni a pastebin-.re. Mert azon látszik, hogy gyakorlatilag abbamaradt a rendszer felépülése, nem csak az x hiányzik onnan. (Meg is született fejben a megoldás, de erre majd csak holnap estefele engedhetek meg magamnak időt.) Az a dump többet mond annál, mint amit én képes vagyok leírni róla.
Értékelés: